A diszkó-korszak ősének az Amerikában már az '50-es években elterjedt helyi rádiók műsorvezetőit, lemezlovasait tekinthetjük. Ők bemutatták az országos és a helyi zenei és kulturális újdonságokat is, amellett, hogy folyamatosan friss, aktuális helyi hírekkel látták el a hallgatót.
Kifejezetten zenehallgatás és táncolás céljából tartott rendezvények először az amerikai nagyvárosok szubkultúráiban jöttek létre, míg Európában Franciaország, Olaszország és Anglia legfelkapottabb szórakozóhelyein vert gyökeret a disco.
Igazi, ipari méretű felfutására a '70-es évek közepén került sor, amikor (az NSZK-ban) Frank Farian, a nemzetközi diszkózene piacán Giorgio Moroder egy kézbe véve a zeneszerzést, a hangszerelést, a színpadi rendezést, az előadást és az üzleti irányítást, Sikerük annál is értékesebb volt, hogy ebben az időszakban tört be a világ slágerlistáira a svéd csodacsapat, az ABBA.
Farian a Boney M. nevű zenekarral Németországban tűnt fel, s hamarosan egész Európában vezette dalaival a slágerlistákat, míg Moroder a legismertebb brit és amerikai előadóknak írt dalokat, amelyek java része a tengerentúli közönséget is meghódította.
Magyarországon szintén a '70-es évek végén jelentek meg az első diszkók, néhol a francia discothèqueformában megjelenített fellirattal. Gyakori volt ebben az időben az italok pancsolása, mndenféle trükközés, afféle aranybánya volt egy-egy diszkó üzemeltetése.
Napjainkban - főként az óriási verseny miatt - letisztultak a frontok, egyre több a drogmentes diszkó, s a legtöbben a piti lehúzások helyett arra összpontosítanak, hogy a betérő jól érezze magát, legközelebb is oda akarjon menni szórakozni, s elégedetten, jókedvvel költse el ott a pénzét.
